Levelezések és időbeosztás

~~~♥♥♥~~~

Nőnek. Okosodnak. Önállósodnak. Hozzá kell szoknom...

A minap nem értünk haza időben és Levente nem talált minket itthon. Ez a levél fogadott az ajtó előtt, a kissámlin.

Bende tegnap úgy jött haza az iskolából, hogy neki feltétlenül gépeznie kell (hétköznap nem lehet, csak nagyon ritkán), mert kigondolt egy meglepetést: időbeosztást mindhármuk számára. Ha jól végzik a feladataikat, piros pontot írhatnak be magunak (én nem!). Kedvencem az "indulj el a suliba és szerezz jó jegyeket!" és a "suli..." rubrikák:)

Panni (aki mostanában szörnyen érzékeny és szörnyen utálatos:( ) nem akarja mások előtt elmondani bánatát (még szerencse, hogy egyáltalán el akarja mondani), inkább leírja. Amit talál az autóban, éppen arra:) (A válaszaim is hasonló fecnikre íródtak.)

És mi újság Vercsivel? Ez:(

~~~♥♥♥~~~

Gyerekszáj egy zsenitől

~~~♥♥♥~~~

Na jó, a zsenit csak az elfogultság mondatja velem:)

Bendéről és az ő szétszórtságáról, az álmodozásairól, a figyelmetlenségéről már írtam. Írtam arról is, hogy emellett egy rém okos kisfiú. (Bár azt hiszem ezek mind a zsenik ismérvei, nem?:D) Írtam arról is, hogy a házi matekversenyen első lett a harmadikosok között.

Arról viszont még nem írtam, nem is írhattam, hogy tegnap második lett a kerületi matekversenyen:))))

És hol jön itt a gyerekszáj?

"Jó, hogy nem első lettem, mert az a könyv, amit az első kapott, már meg van nekünk."

Szerénység a javából, nem?:))))))

~~~♥♥♥~~~

Ki van rács mögött?

~~~♥♥♥~~~

Most már senki:)
Tegnap délelőtt nekiláttam és a rácsos ágyból heverőt varázsoltam.

Azt gondoltam, hogy az esténként lezajló nemakarokmégaludni és a moströgtönvegyetekki bömbölős-sikítós-enyhén idegtépős hiszti és az éjszakai szabadságravágyomkiakarokmenni sírások után itt az ideje, hogy teret adjunk a kisasszonynak. Mert ugye ez gondolatban jól működik...

Az első lemászós-sírós-ölelkezős-megnyugvós 1 óra után azt gondoltam, hogy mondjuk szerdáig (esetleg csütörtökig) adok esélyt Vercsinek és az újákónak (új ágyikónak), aztán visszacsinálom az egészet.

Aztán az esti lemászós-csibészkedős-de csendben maradós 50 perc már egész jó volt.

A ma délutáni párnacserélgetős-takargatós 36 perc pedig már egészen biztató.

Hamarosan a fáradt vagyok-megyek aludni fázis következik:))

~~~♥♥♥~~~

Vacsora

~~~♥♥♥~~~

Anya: De, apa! Fújd meg a levest!!!! Ami neked nem meleg, az neki még forró lehet!
Apa: De egyáltalán nem meleg.
Anya! A csudát nem, hát gőzölög!
Apa: Csak szublimál.
Anya: Ó, kislányom, akkor egyél nyugodtan! A leves nem éget meg, csak szublimál!

~~~♥♥♥~~~

Ez a tányér még Leventéé volt és még az unokám is fog ebből enni, azt hiszem:)

Tegnap este már csak ketten ültünk az asztalnál, Vercsi még lelkesen kanalazta az ebédről megmaradt levest, egyszercsak végigmutogatja kis ujjacskáival a tányér peremén lévő háromszögeket: "lillangó..ez ic lillangó... itt ic lillangó"

~~~♥♥♥~~~

Ha Vercsire bíztuk volna a vacsorát, azt hiszem mindennek papír íze lett volna...

~~~♥♥♥~~~

Sárga kacsa, kék nyuszi

~~~♥♥♥~~~

Aki húsvéti bejegyzésre számít, el kell keserítsem. Ugyanis szuszókról lesz szó.

Meséltem már a mi alváshoz valóinkról, szuszó(k)ról is.

De tegnap este érdekes, aranyos fordulat következett a szuszó-történelemben.

Vercsi szagolgatja  kedvenc sárga kacsás szuszóját és minden alkalommal konstatálja orrát ráncolva, hogy "púj, büdöc". Gondoltam, akkor már ő is úgy gondolja, hogy a dolog megérett a mosásra. Nos, melyiket mossam ki? A kék nyuszisat vagy a sárga kacsásat? A kacsásat választotta. Annak rendje és módja szerint kimostam, másnapra finom citromosra száradt a mosóparfümnek köszönhetően. Este odaadom neki. 

Csak szagolgatja, szagolgatja és nyúl a nyúlért, azaz a nyuszis szuszóért, a kacsásat félre rakja . Erőltetem a dolgot, hiszen már a nyuszisnak is elég kellemetlen bukéja van. Szagolgatom én is, ájuldozok a finom illattól.

Erre ő újra beleszuszog: "púj, illatoc":)))

És azóta is a nyuszisat használja, hiába a kacsás a kedvenc és ez a jelenet újra és újra lejátszódik, amikor a keze ügyébe kerül:)

~~~♥♥♥~~~

Szóval az úgy volt

~~~♥♥♥~~~

...hogy megnéztük a Madárkórházat, a két röpdét és játszottunk a kórház mellett kialakított játszótéren. Itt még viszonylag jó idő volt, egy kicsit talán le is pirultunk.

Aztán sorban álltunk vízért a kilenclyukúnál:)

Másnap végigmentünk a tanösvényen Poroszlón, madarakat figyelve. Még itt is jó idő volt, "napoztunk", míg vártuk, hogy értünk jöjjön a csónak.

Utolsó teljes napunkon pedig elmentünk lovagolni. Ismét a Nyugati Fogadóhoz, ismét Csipeten, de sajnos már nem Tamással:( Azért élveztük így is, a hideg és a szél ellenére.

És utoljára hagytam a pillanatképekről összeállított kollázsomat a PORTÁRÓL, amiről csak szuperlatívuszokban tudnék beszélni.

Néhány művészfotó időrendi sorrendben ehelyt:) Azoknak, akik még nem unják a fotókat...
~~~♥♥♥~~~

Tavaszi szünet

~~~♥♥♥~~~
Már-már hagyományosnak mondható módon töltöttük: Kócsújfalun:)
Harmadszor is nagyon tetszett, harmadszor is nagyon jól éreztük magunkat.
Néhány pillanatkép most, aztán jön a folytatás később, mert ugye az élet és a mosógép megy tovább...

~~~♥♥♥~~~