~~~♥♥♥~~~


KISFIAMRÓL ADVENT IDEJÉN

Kisfiammal Advent idejében,
Gyertyát gyújtunk, úgy imádkozunk,
Meghatódva, lelkem mélyén érzem,
Itt van velünk Jézus Krisztusunk.

Ha Fiam kezét összefonja szépen,
Mint egy angyal, arca úgy ragyog,
Szeme csillog gyertyáknak fényében,
Pici szája egyre mosolyog.

Összeszorul szívem, hogyha látom,
Ez a világ mennyire romlott.
Ezer veszély les rá majd az úton,
S talpra áll-e, majd ha elbukott?

Az Úristent könyörögve kérem,
Vigyázzon rá, óvja mindig őt.
Istent és Hazát szeretve éljen,
De Ember legyen mindenekelőtt!

Ifj. Fazekas László
/Forrás: www.plebania.net/

Ezen gondolatok fényében kívánok kegyelemteljes, békés ünnepet mindenkinek!

~~~♥♥♥~~~

Ketchup és alvás

~~~♥♥♥~~~

Ha egy ketchup-os üveg támadásba lendül:D
(Drága jó nagyanyám sehogy sem tudott mit kezdeni azzal a szóval, hogy ketchup. Mindig úgy nevezte: kecsege. Mennyit nevettünk rajta:) A zacskót is mindig acskónak hívta. Hazafelé Prágaból idéztem tőle ismét, azt mondtam igenyesen (egyenesen), erre Peti azt mondta, néhány nap elég volt, hogy megtanuljak csehül:D De jó lenne még mindig nevetni rajta/vele...)

Ez pedig ismét egy alvós kép, hiszen olyan régen mutattam ilyet (mostanában nem is volt).Míg én Levit faggattam az iskoláról, addig Vercsi fogta magát és mély álomba szenderült:)

(Technikai kérdés: nálatok is nagyon apró betűsek a bejegyzések? Ha igen, kénytelen leszek megválni ettől a bájos sablontól, mert nem tudok rajta állítani:( )

~~~♥♥♥~~~

Prága

~~~♥♥♥~~~

Az emberek udvariatlanok.
Az emberek cigiznek.
Nagyon sok a hajléktalan, főleg a fiatal.
Minden utcában van thai masszázs szalon.
Vagy 2, 3, 4, 5 ékszerbolt.
Vagy 2, 3, 4, 5 kristálybolt.
Vagy 6, 7, 8 bóvlibolt.
A gyalogos az utolsó a közlekedési rangsorban.
Az összes "néznivaló" városrész tele van csillogó-villogó butikokkal.
A knédli finom.
A sör finom.
A WC-k tiszták és illatosak.
Kevés rá két és fél nap.

~~~♥♥♥~~~

A város egyébként gyönyörű, csak ne lenne minden régi, ódon épület aljában valamilyen oda nem illő valami. A Károly-hídon átmentünk ugyan, de kb. 3 méter széles rész volt a kétirányú gyalogosforgalomnak, mert felújították éppen és mondanom sem kell, hogy rengetegen voltak.

Hatalmasakat sétáltunk, gyönyörködtünk amiben lehetett, a Szent Miklós toronyba fel is mentünk (potom 700 forintért fejenként), nagyokat aludtunk(tam), élveztük, hogy egy kicsit csak egymásra figyelhetünk.

Tömegközlekedtünk, amiről el kell mondani, hogy kiváló! A három metróvonal több helyen is keresztezi egymást és van számtalan villamos, ami át- meg átszeli a várost kersztbe-kasul.

Esténként étteremben vacsoráztunk, söröztünk (volna, ha szeretném a sört:D). Ettem viszont desszertként ócseh rétest (aki esetleg ismeri a receptjét, ne habozzon ossza meg velem!) vanília öntettel és vanília fagyival. Isteni!:D

Prágában valóban minden háznak van legalább egy kicsinyke tornya, méltán kapta az "ezertornyú város" elnevezést.

Megnéztük a híres harangjátékot először este hétkor, aztán másnap délben. Mindkétszer hatalmas tömeg verődött össze az egy perces látványosságért.

Tényleg kevés bolt mellett mentem el úgy, hogy na ez már valami. Az a kevés viszont mindent űberelt. Például ez a Botanicus nevezetű bolt, ahol mindent árultak, ami természetes alapanyagú. Volt egy polcos szekrény, ahol minden rózsából készül, direkt az én kedvemért:D És az illatok...mmmm...

(Volt még egy, aminek a kirakata előtt úgy álltam meg, hogy: húúú, aztaaa, de jóóó. Kiderült, hogy magyar kézművesek portékáit árulják:)))))   )

Vasárnap hazafelé még útba ejtettük Telc városát, mert azt hallottuk, érdemes. És tényleg! Mint egy mesebeli kisváros, a maga nyugodt hangulatával, természetességével. Ha arra jártok nézzétek meg, mert gyönyörű. (Több kép a házakról ezen a blogon, köztük egy rózsás ház, szintén direkt az én kedvemért:D)

Nagyon jól éreztük magunkat és jó volt kettesben lenni, mégha nagyon hiányoztak is a gyermekeink. Akik mit sem éreztek az egészből, élvezték a nagyszülői kényeztetést:) Egyszer még biztosan elmegyünk velük is.

~~~♥♥♥~~~

Hajnali gondolatok

~~~♥♥♥~~~

Még csak reggel fél hét van, de kiürült a lakás.

Apa már elment dolgozni, az iskolások elmentek rorátéra, Vera pedig még alszik.

Én pedig itt ülök és csak úgy tódulnak a gondolatok a fejembe.

A keresztény családokban, a keresztény embereknél advent időszaka nem csak a karácsony várásról szól. Annál sokkal több. Ez az időszak az új egyházi év kezdetét jelenti, ilyenkor készülünk fel Jézus megtestesülésére.

Ám ezekről beszélni nem kenyerem és nem is igen szoktam (mert saját személyes ügyemnek érzem), de szívesen elmesélném, nálunk hogyan is zaljlik ez.

A mi gyermekeink katolikus iskolába járnak, ahol régi szokás szerint a hajnali misék után agapét, kis vendéglátást szervez minden reggel az épp kijelölt osztály. Ilyenkor a kijelölt osztály tanulói majdnem kötelező jelleggel részt vesznek a misén, míg néhány szülő serénykedik az iskola ebédlőjében Már öt éve megyek egy-egy reggelen -eleinte csak egyszer, aztán kétszer és most háromszor-, hogy én is kenjem a kalácsot, terítsek, mécsest gyújtsak azoknak az ide járó gyerekeknek, akik vették a fáradtságot és felkeltek olyan nagyon korán, hogy így mutassák ki odaadásukat. Öröm látni, hogy mindig milyen sokan vannak. Álmos szemekkel, kócosan majszolják a kalácsot, kortyolgatják a teát és csendben beszélgetnek, nevetgélnek. Észre sem vesszük, ahogy múlik az idő és már be is csengetnek.

És az idén ott ül köztük az én két fiam is minden reggel. félretéve álmosságot, éhséget, fáradtságot. Mentek eddig is, minden évben, de csak a kijelölt napokon, Panni sohasem volt még.  Az  idén valami folytán felkelnek minden reggel hat órakor és szép csendben felöltöznek, útnak indulnak. Annyira szertném tudni mi vezérli a kis lelküket igazából (gyanítom, hogy Bendéét a mise utáni agapé:D), valóban azt érzik, amit gondolom/szeretném, hogy éreznek? Vagy egészen más?

Ma reggel egyikőjüknek sem volt kijelölt napja és mégis: közrefogták Pannit  és hárman  ballagtak a templom irányába, a sötét és kihalt utcán.

Én meg csak álltam az ablakban, integettem nekik, néztem ahogy távolodnak és potyogtak a könnyeim.

Mérhetetlenül büszke vagyok rájuk.

Boldog vagyok, hogy ilyen gyermekeim vannak.

~~~♥♥♥~~~

Pöttyös Vacskamatinak

~~~♥♥♥~~~

Mert az előző posthoz írt egy megjegyzést, honnan is van pöttyös bögrém.
Nos a pöttyös bögrét még Panni vette egy vásárban 3 évvel ezelőtt, mert pöttyös bögre volt a jele.

De hogy fájdítsam a szívedet, megmutatom a készletemet, ami egy vajtartóból és 6 db tányérból áll, 2 piros, 2 világoszöld, 2 sötétzöld.

Hogy honnan van? Az első a Savaria karneválról, Szombathelyről. A második (ami a képen látható) pedig a budafoki kézműves vásárról. De szerintem minden kézműves vásáron fellelhetőek ezek a termékek, mert szinte ugyanazokkal az eladókkal, vásári holmikkal találkoztam Budafokon, akikkel, amivel Szombathelyen is.

És hogy miért van első? Amit mutatni nem is tudok? Egy mókás történet, dőlj hátra és mesélem.

Azon a négy napon, amit Szombathelyen töltöttünk a nyáron, egy vendégházban volt a szállásunk, ahol a fürdőszobán és a szobán kívül nem volt semmi. Többek között konyha sem, kuka sem. 6 ember volt bezsuppolva néhány négyzetméterre, a saját holmijával (utazóágy, játékok, könyvek, korabeli jelmez), szemetével (koszos pelenka, szalámis papírok, penészes kenyér, ásványvizes palack).

A nyaralás alatt ünnepeltük a házassági évfordulónkat, kicsivel előtte a születésnapomat. A történet szempontjából ez azért fontos, mert megbeszéltük, hogy a vásárban kapom meg az ajándékomat, biztosan találok valamit. Találtam is: 6 db jópofa pöttyös tányért, egy vajtartót és egy fakanál tartót, szintén pöttyöset, potom tízezer forintért. Amikor a szállásra értünk, gyönyörködtem bennük, majd szépen gondosan visszacsomagoltam, egy szatyorban várta, hogy hazajöhessen velünk.

És itt jön képbe a sok csomag és a "kukátlanság". Történt ugyanis, hogy öszegyűlt néhány szatyornyi szemét, köztük a már említett penészes kenyér. Férjem az utolsó fordulóval le is hozta a szemetet és a zacskót, amiben a tányérok voltak, DE rátette a penészes kenyeret, mondván, amikor majd kidobja a szemetet, leveszi róla. Nem is volt ezzel baj, amíg én át nem vettem az irányítást, mert ő leállt dumálni a portással. Fogtam tehát a 3 szatyrot, ami le volt téve a földre és úgy ahogy volt kidobtam...

Másnap, amikor venném elő, keressük égre-földre. Sehol nem találjuk. És akkor megvilágosodtunk... Zokogtam, mint egy kisgyerek.

Gyors telefon a még Szombathelyen maradt ismerősöknek, aki szegény ment és áttúrta a kukát. De nem találta meg...

Így ez a mostani készlet, csak vigaszágas, de annál kedvesebb:) 

~~~♥♥♥~~~

Hangulat

~~~♥♥♥~~~

Semmiképp sem karácsonyi, hiszen verőfényes napsütés van.
Reggel, rorátéra menvén, csicseregtek a madarak, mintha tavasz lenne.
Hogy lesz ebből fehér karácsony?

~~~♥♥♥~~~

Levi

~~~♥♥♥~~~

Bizonyítékul az előző posthoz, hogy Levi egyfolytában olvas. Még fogmosás közben is:)
A fotó még nyáron készült és véletlenül sikerült lekapnom. Egyébként nem nagyon engedi, hogy fényképezzük.

~~~♥♥♥~~~