Blogtörlés

Elfelejtettem szólni, hogy végre visszaállt a rend a régi családi blogon (hej, de bánom már, hogy belekezdtem!), így az fog élni ezentúl.

http://pjulcsycsaladja.blogspot.com/

Kert a másodikon

Ráadásul kettő: egy fűszerkert és egy virágoskert.

Meglepetés persze, ami után már rég áhítoztam. És az én jó uram beletrafált, mert egyből őszirózsákat ültetett:) vagy inkább :( Már ami az időjárást illeti.

 

 

 

Már virágot is szedtem a kertemből:)

Boldogság

A nyaralás után a karcagi foltvarró táborban kipihentem magam, addig a gyerekek drága nővérem gondjaira voltak bízva. Egy cseppet sem hiányoztunk nekik, talán csak egy kicsit.

Szombaton reggel ugyanis, amikor apa jön be az udvarról, virággal a kezében, némi könnycseppet vélek felfedezni a szeme sarkában. 

Vercsi hozzám is odajön, átnyújt egy porcsinvirágot és a fülembe súgja:

-Boldog vagyok, hogy itt vagy!

Hogy is van ez?

Útban Kócsújfalu felé megálltunk egy étteremben, ahol időmúlatás címen Panni vicceket olvas fel nekünk.

Így kezdődik az egyik, betűzi is rendesen:

-A pro s ti tu ál t....

Ha jól emlékszem, valami kefélésről is volt szó benne, de szerencsére ezen nem akadtak fenn. Az olvasás végeztével, felteszi a kérdést:

-Mi az a prostituált?

-Emlékszel arra, amikor megbeszéltük, mit jelent a k@va? (Ez sem egy mindennapi történet. Majd egyszer...)

-Igen.

-Na, ez is azt jelenti, csak így mondják szépen.

Sejtelmes mosolygások a már értő gyerekektől, majd Bende arca felderül:

-Akkor mondhatjuk azt, hogy prostituált jó?

Azóta kérem, ez nálunk szállóige és megtanultunk kulturáltan káromkodni:)

Csak röviden

Az alföldi táj nekem még mindig csodás. Az itt töltött 10 nap még sokáig emlékezetes marad nem csak nekem, mindannyiunknak.

Szeretem a szünetet

Mert a szünet a nyarat jelenti, amikor sokat vagyunk együtt és minden annyira nyugodtnak tűnik, nem fontos semmi, lazaság van mindenütt, evésben, munkában, napirendben.

Lehet reggelire főtt kukoricát enni és bármikor nekiugorhatunk (azaz Panni rábeszélheti apát) egy közös sütisütésre, nem kell egy csomó mindenhez igazítani a konyhában matatást, nem baj, ha csak valamikor délután ebédelünk.

Szeretem ezt a lazaságot.

Egyveleg

Levi a tábort első körben négy szóval foglalta össze: jó, fárasztó, rövid, élménydús.

(Mit félek én annyit, nem is tudom....) Egyébként meg 135 km-t bringáztak az öt nap alatt.

Panninál szerencsére nem volt borsófőzelék, de nagyon sokat kirándultak. És az összes zoknijának a talpa fekete volt a kosztól. Hogy csinálta????

Bende viszont reménykedve kérdezte meg az éppen hazaérkezőktől, hogy ugye nagyon rossz volt, mert neki a tavalyi nagyon rosszul sült el. Nem is ment az idén.

Vercsike meg hivatalból elkapta a pillangó vírust, hisz pillangó lesz a jele az oviban. Most már tuti.

Nekem van egy újabb nyavalyám, ki tudja ez már a hányadik. Már elkezdtem immunt erősíteni, pedig én aztán direktben sosem, csak néha a gyerekeknek.

Apa meg él, mint hal a vízben:)

UB

Azaz Ultrabalaton futás.

Mert a félmaraton, a maraton és az aquatlon után ezt is a fejébe vette.

És nem számított, hogy nagyon keveset aludt éjszaka, azt is egy padon és hogy nem evett két napig szinte semmit, a cél mindenek előtt.

Még akkor is, ha tizedmagával csinálta, de megcsinálta. Ezt is.

És engem szétvet a büszkeség:)

És hétvégén Balaton-átúszás...

Hócipő effektus

Kezdődött azzal, hogy magas lázam volt.

Aztán az ízületeim felmondták a szolgálatot néhány napra.

Aztán a szemem mondta be az unalmast.

Most meg a derekam lázadt fel.

Egyik sem nagy dolog, csak éppen annyira, hogy megkeserítsék az életemet és ne tudjak semmi rendesen végezni. Csoda, hogy tele a hócipőm?

Tábor

Elment a gyermek élete második egyhetes táborába. Az első kötelező volt, ily módon kihagyhatatlan, de legalább rájött, hogy rajtunk kívül is van élet és önállónak lenni sem olyan rossz, sőt! és erre a második, önkéntes táborra már örömmel mondott igent. Szóval nem egy rutinos fiatalember ilyen téren, de mi sem vagyunk rutinos szülők ilyen téren. 

Fog enni rendesen, mi lesz ha nem kedvére való lesz a kaja? (Szörnyen válogatós.)

El fogja bírni azt a hatalmas táskát? (Nagyon vékony.)

Össze fogja tudni hajtani a hálózsákot? (Kicsi tartó, nagy hálózsák.)

Elég lesz a meleg ruha? (Hűvös időt mondanak.)

Vajon bele fog esni a vízbe? (Kajakozás a Velencei-tavon.)

Mi lesz, ha leejti a fényképezőgépet? (Nem béna ám.)

Ezernyi aggódó gondolat. Tegnap este már idegbajosak voltunk mindannyian és egymást kérdezgettük, mindent beraktunk-e. Tisztára szeleburdi család:)

És hétfőn Panni utazik el. De ő legalább belevalóbb, bevállalósabb és nem válogatós. Bár azt már megkérdezte, mi lesz, ha borsófőzelék lesz az ebéd, mert azt ő ki nem állhatja. Hát, kislányom, akkor éhes maradsz.

Blogger

Végre sikerült újra nyilvánossá tennem a régi családi blogot (mondjuk elgondolkodtató, hogy ehhez fél év kellett a bloggernek), de hiába, mert a régi rendszeres olvasók nem látják a friss bejegyzéseket, azt hiszem...

Maradok itt, csak sajnálom azokat, akik csak várták tőlem a meghívót, csak várták, csak várták, aztán már valószínűleg le is mondtak rólam.

Kettőt üzemeltetni mindenesetre nem fogok, majd kitalálom melyiknek mi lesz a sorsa.

Fekete fehér

Tegnap beiratkoztunk az új iskolába.

Mindenki kapott egy-egy kedves üdvözlő levelet. Ez jó jel...

Az új diákigazolvány művészfotói ilyenek lesznek, bár ha a mostanit veszem alapul, úgysem fog látszani.

Holdfogyatkozás

Gondoltunk egyet tegnap este és zúztunk egyet az éjszakában.

Csak a Gellért-hegyre mentünk és nem maradtunk sokáig, de abba belefért a Hold nézése, evés, kutyus etetés, fotózás, bújócskázás. És remek volt a hűvös-langyos nyári éjszaka, felsejlett az első andalgós randevú emléke, illata, gondtalansága...

(Látszanak a jól sikerült éjszakai fotóim?:))) Nem is bírok leállni... )

Pavlovi reflex

Ma már semmit nem csináltak az iskolában, csupán a nyolcadikosokat búcsúztatták, mégis annyira fáradt volt, hogy amikor hazajött és megebédelt, könnyen ágyba tudtam csalogatni. Aludt is legalább két órát, majd felkelt és kakaót kért, mintha reggel lenne:)

Pünkösd

A mi pünkösdi királylányaink.

Szerelmesek

Ezek vagyunk mi (apa és anya), Panni rajzán. Ehhez nincs hozzáfűzni valóm:)))))

Segítség

Amikor az ember kidől, de úgy, hogy fel sem bír kelni és a láztól félrebeszél, akkor jön rá, milyen nagy segítsége is az a "sokat szidott" kamasz. Mert nem csak fél percenként kérdezi meg, hogy hozzon-e valamit, de virslit főz és megebédelteti a kishugát és az öccsét is két napon keresztül.

Nekem meg a szívem szakad meg, hogy két napja nem ettek rendes főtt kaját, úgyhogy ma valahogy összehozok egy ünnepi ebédet. 

Ha épségben hazaérek a fogorvostól és nem tévelyedek el, magamról mit sem tudva, mint tegnap az orvostól hazafelé jövet, ahová Veronika kísért el. Még szerencse, hogy okos kislány és végig mellettem maradt, nem kóricált el, mondjuk az úttestre, az autók közé.

Tanulság: egy anya ne legyen beteg, csak ha már felnőttek a gyerekei.

Olyan torta volt, de olyan

Hogy csak na! Nem szeretem a bolti tortát, ezért mindig, minden szülinapra magam sütöm a tortákat. Leginkább nem sikerül, de azért jó szívvel megeszi mindenki:)

De ez most! Csudajó volt. Mondom ezt így nagy szerényen.

(Recept Mónié, akit nagyon kedvelek.)

És a hatás sem maradt el, mégha ez nem is feltétlenül nekem szól:)

Idekívánkozik ez a bizonyosság is, miszerint az élet ismétli önmagát.

 Ez meg egyszerűen remek. Látszik rajt' minden, ami a tegnapi napból lényeges: buli, pia, ajándék, jókedv:)

Ezt is, azt is

Kicsi Panka nem csak néptáncolt, hanem jazz-balettozik is.

Nem csak kisszínpadon, kis közönség előtt...

...hanem nagyszínpadon, nagy közönség előtt is.

És ha azt mondom, hogy egy cseppet sem volt lámpalázas, akkor egy cseppet sem hazudok:)

11

Az a bömbölő kis csomag, akinek a hisztijével nem tudtam mit kezdeni annak idején, ma már egy jóravaló, becsületes, önérzetes 11 éves kiskamasz, akivel néha még mindig nem tudok mit kezdeni:)

Isten éltessen, drága!