2011. július 25., hétfő

Boldogság

A nyaralás után a karcagi foltvarró táborban kipihentem magam, addig a gyerekek drága nővérem gondjaira voltak bízva. Egy cseppet sem hiányoztunk nekik, talán csak egy kicsit.
Szombaton reggel ugyanis, amikor apa jön be az udvarról, virággal a kezében, némi könnycseppet vélek felfedezni a szeme sarkában. 
Vercsi hozzám is odajön, átnyújt egy porcsinvirágot és a fülembe súgja:
-Boldog vagyok, hogy itt vagy!


2 megjegyzés: