2011. június 2., csütörtök

Beárnyékolt gyerekszáj

...vagy hívhatunk mentőt is és azok adnak rá melléköltönyt. (kényszerzubbonyt:D)

(Olyan dolgokról beszélgettünk, amik sajnos megtörténnek és amiről -bár nem vagyok egy ijedős ember- sajnos beszélnünk kell, ebben a mai romlott, beteges világban. Főleg most, hogy önállósodnak, okosnak képzelik magukat, mindentudónak. És az sem számít, hogy nagyon jól tudja mit jelent (pl. zsidózás), mégis megy a többi után, mert ez sikk és ciki, ha kimarad. Persze nem tudom, hogy jól tettem-e, hogy bennük is elültettem a félelem csíráját, de már vissza úgysem csinálhatom. 
A kellékmellény egyébként akkor került szóba, amikor arról beszélgettünk, hogyha ilyesmit látnak, hallanak, akkor mit is kell tenni. Ez is egy megoldás Bende szerint és mivel innentől kezdve már nem lehetett kibírni nevetés nélkül, talán nem is tűnt olyan szörnyűnek a dolog, inkább csak olyannak, aminek nem szabadna megtörténnie és amire figyelni kell. Legalábbis ezzel nyugtatom magam.)

2 megjegyzés:

  1. muszaj... de nem varom.
    egyszer Dani hisztizett, lemaradt par meterre es egy pasi odament hozza, en meg rauvoltottem, hogy takarodjn a gyerekem kozelebol, ne erjen hozza:-(
    persze fel volt haborodva, es a gyerekek sem ertettek... nem hiszem, hogy `okom` volt ra, de nem erdekelt.
    a pasihoz is eljutott az uzenet es ha igazsagtalan volt is megertette, hogy tullepett egy hatart. a gyerekek pedig, hogy a nem termeszetes, amit annak gondolnak:-( sajnalom, hogy az osbizalmukat megtorom....

    VálaszTörlés
  2. igen, engem is ez szomorít el leginkább, hogy bennük is el kell ültetnem a bizalmatlanság morzsáit. Meg az, hogy mindig mindenkiben kételkedni kell. Szomorú dolog ez:(

    VálaszTörlés