A lélek csókja

Odabújok hozzá egy finom ölelésre.
Nem ad.
Könnyeimet nyeldesve elfordulok.
-Anya, gyeje vissza! Hol ütötted meg?
-Nem ütöttem meg sehol, csak egy kicsit fáj a lelkem.
-Adjak já puszit?
-Igen, az nagyon jól esne.
-Hova adjak?
-Inkább csak ölelj meg.
És összefonódtunk egy hatalmas ölelésben, egymást csókolgatva.
És azóta el nem engedi a kezem és követ mindenhová.