2011. május 9., hétfő

Kommunikáció

Az rendben van, hogy mondjuk nem tudom, ki tetszik neki vagy épp kit utál az iskolában.
De az, hogy ne tudjam, hogy jövő héten cserkész esküt tesz, az már mérhetetlenül elszomorít. Kíváncsi vagyok, ha nem futok össze véletlenül egy női mosdóban egy másik érintett anyukával és nem kérdezi, megyünk-e másnap a próbára, mikor mondta volna el. 
Nem tudom, ez kamaszkori sajátosság-e, de ez őrjítő. Sosem volt egy közlékeny gyerek, de hogy még a fontos dolgokat se mondja el, az nagyon-nagyon rossz. 
Csak tudnám, hol rontottam el és mit tegyek? Tehetek-e még egyáltalán valamit? Jaj!

8 megjegyzés:

  1. Julcsikám, egy cipőben járunk, pontosan ezekről írtam mostanában én is blogomban, szerintem nem vagyunk egyedül... persze ettől még vacak, de jobb lesz, ha kezdünk hozzászokni, azt hiszem.

    VálaszTörlés
  2. Én azt remélem, ez természet függő.
    Meg az is lehet, hogy csak elfelejtette megmondani.

    VálaszTörlés
  3. nem rontottal el semmit!!! a gyerekek annyira kulonbozoek. a legnehezebb elfogadni oket olyannak, amilyenek...probald meg ugy nezni, hogy ez miert nem volt neki fontos, nem pedig, hogy ellened tette.
    nekem mikor eltavolodunk a fiukkal egymastol az szokott segiteni, ha egyutt toltunk csak ketten egy kis idot, es csak ugy beszelgetunk, csinalunk dolgokat.

    VálaszTörlés
  4. Kriza! De annyira rossz:( Hisz tudod!

    Emese! Nem tudom, tény hogy nem találkoztunk péntek este, csak röpke percekre.

    Kicsoda! Igen, nehéz elfogadni. Talán a legnehezebb.

    Így néhány nap távlatából, azt gondolom, hogy a reakcióm bánt leginkább. Mert hazajöttem és nekirontottam, ő meg elkezdett pityeregni, én meg megsajnáltam és egy nagy kavarodás lett az egészből. Időt sem hagytam neki:(

    VálaszTörlés
  5. Nyugodj meg.......csak életkori sajátosság. :)))

    VálaszTörlés
  6. én inkább azt mondom, személyiségfüggő, amihez hozzájárul az életkor is, megteszi hatását a kettő együtt, nehezített pálya.
    hát, el kell fogadni (ami nem egyenlő a tétlenséggel), hogy van ilyen gyerekünk, meg olyan, nekünk feladat ez, nem a gyereknek, annak van más

    VálaszTörlés
  7. én különben azt gondolom, nem rosszaságból, érdektelenségből, kihagyni akarásból nem mondanak el dolgokat, hanem egyrészt TÉNYLEG elfelejtik, plusz kezd igényük lenni a magánéletre, talán nem is sejtik, h nekünk ez rosszul esik, másrészt talán mi nagyobb fontosságot tulajdonítunk egyes dolgoknak, amiknek ők nem, és fordítva ugyanígy. mindenesetre nem csak ők kamaszodnak, hanem mi is kamaszodunk szülői minőségünkben és ez piszok nehéz időnként :-))

    VálaszTörlés