Tudtam, hogy egyszer ez el fog jönni.
Tudtam, hogy nem szeretnék visszamenni dolgozni.
Vagyis de, szeretnék, csak nem egy bankhoz.
Mert a bankot nem érdeklik a gyerekeim.
És tudom, hogy még lehetek hivatalosan anyuka. Egy darabig...
De akkor is.
Tudni, hogy most már csak lógok a levegőben és a hivatalos anyukaság is csak ideig-óráig szól, egyébként meg egy egész életre, jelen pillanatban elkeserítő.
Amikor láttam, hogy a postás csengetett, már a könnyeimet nyeldestem, aztán amikor becsuktam az ajtót és remegő kezekkel kinyitottam a borítékot, ott állt előttem feketén-fehéren.
Munkanélküli vagyok.
És közben meg nem...
Rettegtem ettől az érzéstől.
És most itt van.
Kezdenem kell vele valamit...
Tudsz vele mit kezdeni, csak adj magadnak egy kis időt...
VálaszTörlésEgészen biztos... :)
Ezek borzasztó pillanatok, és az esetek egy elég nagy részében pár évről visszatekintve az ember nevet a bolond fején, mert akkor még nem tudta, hogy örülnie kellett volna a borítékot kinyitva.
VálaszTörlésDrukkolok.
Na, pont ilyesmin gondolkodtam ma... Hogy mi lesz, ha...
VálaszTörlésÍrnék valami biztatót, de pillanatnyilag az én lelkem is tele van kétellyel. :/
ó, nem értem egészen, miért is kaptál ilyen papírt, ha egyszer főállású anyuka vagy. ez majdnem olyan, mintha hivatalosan azt mondanák:ez most mégsem számít munkának.
VálaszTörlésés persze értelek, mint tudod, és drukkolok hogy alakuljon valami jó.
én már főállású anyuka vagyok egy ideje, de közben filmeket fordítottam. most nincs munka mellé, lehet, h nem is lesz több és csak tengek-lengek, nem lelem a helyem, tudom, mit érzel...
VálaszTörlésdrukkolok neked is, magamnak is.
én meg az ellenpélda vagyok, én nagyon örültem, hogy hivatásos anya (vagymiaszösz) lettem egy csapásra, kéjelegtem benne, megnyugtató burok volt ez nekem, utána jöttek a sokkal nagyobb bajok, amikor ez letelt, mert akkor hirtelen nagyon sokká vált a "munka" nélkül töltött évek száma, na, akkor lettem munkanélküli
VálaszTörlésde te most még nem az vagy, ugye?
Azt hiszem, rosszul írtam le a gondolataimat.
VálaszTörlésA dolog úgy teljes, hogy igen, főállású anya vagyok (majd ha minden papírt elintézek) és élvezem a maga minden nyűgével együtt. DE, eddig volt egy munkahely a hátam mögött, amire ha akartam, támaszkodhattam volna. Most már nincs, mert nem kellettem nekik. Ami jogos, hiszen a 14 év munkaviszonyból 12 évet itthon töltöttem és ahhoz képest jól is jártam, mert kaptam nem kevés pénzt is végkielégítés gyanánt.
És igen, újra főállású anyuka leszek, mert eddig "csak" gyeses anyuka voltam, de már nincs kitől fizetés nélküli szabadságot kérnem. Örülhetek, hogy eddig is kaptam, tudom én. De öt év az kevés idő, 5 év múlva leszek 40 éves pályakezdő. Nem olyan fából faragtak engem....
En azert erzem nagyon szerencsesnek magam, mert mikor kint eltem ott nem ereztem, hogy valami furasagot csinalok azzal, hogy otthon vagyok 6 evet, es nem a karrieremet epitem. A gyerekeiden annyira latszik, hogy jo nevelest kaptak, es ezt a parod is tudja es elismeri, ennel tobb meg mi kell? A otthon melege, a fott etel, a nyugodt gyerekek, ezeket te es a csaladod ertekeli es az szamit, amit ti ereztek semmi absztrakt kulso elvaras.
VálaszTörlésBenned van akkora belso tartas, ami megmutatja mi a helyes, mi az ertekes. Hallgatnod kell ezekre es orulni. Az 5 ev meg mas lesz, nonek a gyerekek es ki fogsz talalni valamit, ami mellettuk is mukodni fog es biztos, hogy ebben mar a gyerekek is tamogatni fognak, mert hisz te nevelted oket;-)
Oszinten mondom Julcsi, en szivbol irigylem a gyonyoru gyerekeidet, azt a sok idot, amit veluk tolthettel, hogy evek ota van mindig szuszogo csomagod. Ertem a zavarod, de talan ez nem is baj, mert ezeket vegig kell gondolni.
Újra és újra végigolvasom, amit írtatok. Nem is hiszitek, milyen sokat számít. Kell a biztatás most nekem, nagyon kell.
VálaszTörlés