2010. november 25., csütörtök

Túl szép volt, hogy igaz legyen

~~~♥♥♥~~~

Azt gondoltam, hogy végre kimásztam belőle. Hogy újra kerek lehet a világ. Volt lendületem, volt energiám, volt kedvem. Még mosolyogni is tudtam, nem csak jópofaságból, mások előtt.
Aztán jöttek az anyagi kiadások (fogszabályzók, adventi kirándulás, osztálypénz, jótékonysági est), egy kelekótya gyerek (zsinórban hagyta el a kulcsát, a karóráját (másodszor) és tegnap a pénzt), majd kiderült, úgy sejlik, elloptak egy pár cipőt a folyosóról. Ismét valamit. 
Kiderül, hogy a világ egyáltalán nem kerek, nem is ovális, hanem nagyon is szögletes. Tele aljas emberekkel. Akik ránkszálltak és akinek a miénk kell. Mert nekünk annyi van. 
És megint sírtam, zokogtam, veszekedtem, ordítottam kínomban.
És ilyenkor aztán szégyenlem magam, mert meginog a hitem. Mert ne mondja nekem senki, hogy azért mérik ránk a rosszat, hogy abból tanuljunk. Mert nem vagyunk rosszak, nem vagyunk elégedetlenek, nem lopunk, nem csalunk, nem vagyunk önzőek. Mi jók vagyunk. Egyszerű hétköznapi emberek. Akkor meg mit akarnak tőlünk? Hagyjanak végre békén! Újra nevetni akarok. Tiszta szívemből.
De most még csak sírok. Tiszta szívemből.
A fenébe is...

~~~♥♥♥~~~

11 megjegyzés:

  1. Szeretnék okosat írni, meg biztatót, meg lélek simogatót... hát nem igen megy, pedig jól tudom (magamról), hogy vannak kapaszkodók, mindig vannak, Julcsi!

    Ölellek!

    (Na, majd jön Kriszta, mert ő okos és jó és mindig tudja mivel öntsön lelket az emberbe!:) )

    VálaszTörlés
  2. Mindig kisüt a nap egyszer ... egyszer biztosan!!!

    Minden szavad átérzem!!! :(

    VálaszTörlés
  3. sajnálom és jobb napokat, szebb történéseket kívánok neked teljes szívemből!

    VálaszTörlés
  4. Annyira értem a kérdéseidet!
    Nagy ölelést küldök sok szeretettel! :)

    VálaszTörlés
  5. Nagyon megértelek. :( Most az enyém is szögletes, éles sarkokkal. :(

    VálaszTörlés
  6. Draga Julcsi, en meg mindig rad gondolok, mikor egy kis erot akarok meriteni, hogy te ezt biztos egy mosollyan meg tudnad oldani. Nagy oleles es tudom, hogy mostanra mar talaltal valami okot, amiert ujra mosolyogsz es toretlenul bizol:-)
    Ritam, bar ugy lenne:-)

    VálaszTörlés
  7. Jaj, kedveseim! Ha tudnátok milyen sokat jelentenek nekem ezek a szavak! El sem hiszitek.

    VálaszTörlés
  8. Ismerős!
    Én néha úgy érzem ebbe a nagy igazságtalan ás sarkított világba, helyzetbe belebetegszem... de eddig mindig jött valami, egy pillanat, egy gyertyafény, napsugár, egy dal, akármi, ami segített... őrült nehéz. Nagyon nagy erőfeszítésbe kerül, de ettől leszünk csak egyre erősebbek!!!!!

    VálaszTörlés
  9. Jaj, Julcsi, én nem tudom, mi van most körülöttünk, de annyi helyről hallom ugyanezt és hasonlókat élek meg én is.
    Amit viszont mindenképp megtehetünk, hogy összekapaszkodunk, még ha csak virtuálisan is, és azért is legyőzzük a negatívumokat. Szóval fel a fejjel, gyönyörű a családod, szépen alakul a műhelyed, ha meg bíztatásra vágysz itt vagyunk :).

    VálaszTörlés
  10. hát én csak most érek ide, mert még nem szoktam meg, hogy ez a blogod nem frissül a lakat miatt a listában...és hát mit is tudnék erre mondani, amikor én sokszor azon is elkeseredem, hogy milyen jó nekem és ezt nem is tudom igazán értékelni...talán hogy ott vagytok egymásnak ti öten, ami nyilván nem mindig fáklyás menet, de mégiscsak. sok a szép, akkor is ha nem látod éppen - ezt pont én mondom? na mindegy.

    VálaszTörlés