2010. november 24., szerda

Bekövetkezett

~~~♥♥♥~~~

Mindig rettegtünk ettől a pillanattól.
Mert tudtuk, tudjuk, egyszer be fog következni.
Tudtuk azt is, ha egyszer itt az a pillanat, jaj! nekünk.
De legfőképp jaj! neki.
És mint általában az ilyen pillanatok, eljött ez is.
Eltűnt.
Hiába sírt-rítt, nem volt sehol.
Nem volt sem az autóban, sem a szatyorban, sem a nagymamánál.
Kerestük-kutattuk, telefonálgattunk, kétségbesetten vállvonogatva egymásra néztünk.
Jaj! Mi lesz most?
Mit tehetnénk?
Apa végigjárta a hazafelé megtett utat.
És rálelt.
A lift sarkában lapult.
Azt gondolhatták volna, hogy egy koszos, büdös rongy.

Pedig dehogy!
Azaz mégis: egy drága és pótolhatatlan koszos, büdös rongy.
A szuszó!

~~~♥♥♥~~~

1 megjegyzés:

  1. A mi szuszónk nehezebben vész el, mert én vagyok személyesen :-)még midig nem kell semmi ennek a banyának, csak engem szagolgathasson meg tapogathasson, néha még álmában is :-O

    VálaszTörlés