2010. október 5., kedd

Egy hely...

~~~♥♥♥~~~

...ahol nem volt kisebbségi érzésem. Sőt! Határozottan csinosnak éreztem magam:)))

A Szépművészeti Múzeum kiállításait volt szerencsénk megnézni tegnap este, köztük Fernando Botero kolumbiai festő műveit. Minket lenyűgözött (nem csak a fent említett okok miatt:D) és alighanem egyedül voltunk ezzel, mert mindenki csúfnak találta, aki a tárlatvezetésen velünk együtt vett részt és furcsán néztek rám, amikor természetesnek tituláltam. Kinek mi a természetes, ugye?
Megnéztük mi utána Klimtet is a bécsi szecesszióval, de olyan mély nyomot, mint Botero nem hagyott bennünk. Azt hiszem, rossz volt a sorrend...

~~~♥♥♥~~~

2 megjegyzés:

  1. Csak a megnyitón volt itt személyesen a művész, az pedig nem tegnap volt. De a tárlatvezető nagy rajongással beszélt róla. Mutass egy olyan művészt, aki azt mondja, hogy nyugodtan fogdossák, simogassák a szobrait, mert úgy érzik igazán. Szerintem ez nagyon jó.

    VálaszTörlés
  2. És hát van némi kritikai érzéke, ami nem mellékes. .o)

    VálaszTörlés