Annak idején én kaptam öt vagy tíz forintot, mondván vegyek magamnak ennivalót a pékségben. Már nem emlékszem, mire futotta, de poharas sulitejre már biztos nem. Boldog voltam, amikor a nagymamám megvárt a sarkon és titokban egy ötvenest nyomott a kezembe. Ilyenkor még csokira is futotta, na az maga volt a földi mennyország.
Arra viszont nagyon is jól emlékszem, milyen irigykedve néztem az osztálytársaimat, akik a szünetben kicsomagolták a tízóraijukat. Megcsapta az orromat a kolbászos-paprikás vagy épp a kenőmájas-uborkás szendvics illata, én meg a félig száraz kiflimet majszolgatva csorgattam a nyálam.
Nem szeretném, ha a gyerekeimnek ilyenekre kéne emlékezniük...
~~~♥♥♥~~~
én is minden reggel csomagolok, mitöbb, most falatokra is vágom a 11 évesnek, mert a múltkor letört az ideiglenes foga szendvicsevés közben, amit a letört maradandó egyesére ragasztottak, míg nem kaphat hídat rá :-(
VálaszTörlésés az én gyerekkori textilszalvétám - anno még ruhaszalvétán kellett ennünk a suliban - Emmus lábfájós bekötős rongyija, mindig mosolygok rajta, mikor megjelenik vele, hogy fáj és kössem be a lábát :-)
jók ezek a kulacsok, nálunk sportkupakos műanyag üveg van, de most elgondolkodtam ilyesmin, hm-hm...
Ez nálunk is ugyanígy zajlott ...kivéve hogy nálunk minden reggel egy pohár kakaó vagy tej volt a reggeli...(4en vagyunk testvérek)amikor megéreztem az illatot mindig nagyon rossz volt hogy nekem nem csomagoltak.Na felnővén én is csomagoló anyuka lettem, és ha nincs rá lehetőségem odatenni valamit rémes napom van!
VálaszTörlésmik hagynak nyomot az emberben, nem igaz? ez is igazolja, mennyire fontos, h igenis csomagoljunk nekik uzsonnát és hasonlók.
VálaszTörlésén amúgy az irigyeltek közé tartozom, szerencsére anyukám nem járt korábban dolgozni, mint mi, és minden reggel reggeli várt az asztalon, mire kitámolyogtam, és mellette szalvétában, zacskóban a tízóraim, a kedvencem a rántottás kenyér volt, nyami :-) és ilyen elkényeztetett gyerek voltam 18 éves koromig, utána a koleszban pedig a szobatársaim hamar megtanulták, h bármit szívesen megosztok bárkivel, de a reggelire vett kajámat megenni nem tanácsos!!! :-) hiába, hozzászokott a gyomrom a jóhoz, mai napig kell a reggelim.