Ma reggel...

~~~♥♥♥~~~

Fűz. Nem nagy gyöngyöket! Kicsiket. Nem csak úgy össze-vissza! Sorrendben. Színek vagy formák szerint.

Olvas. Nem csak úgy bele a vakvilágba! Szépen lapozgatva, ujjacskákat a sorokhoz igazítva és hangosan mondva: betű,betű,betű,betű. És nem csak úgy, könyveket szétdobálva! Szépen egymásra pakolva, sarkokat egymáshoz igazítva.

 
~~~♥♥♥~~~

-Anya! Mikor lesz tél?

-Sajnos nemsokára.

-Majd hógolyózunk, jó Vera? Tudod, mi az? Amikor majd esik a hó és lesz a nagy fehérség, vagyis a hótakaró, majd gyúrunk egy kis kör alakot és megdobjuk a másikat. De nem a fejecskéjét, hanem itt, a testét. Jó lesz?

-Igem.

És erre nagy hógolyó-csatát vívunk, képzeletbeli hógolyókkal, reggeli előtt, mind az öten, a legkisebb ágyon.

Egyébként meg így vannak ők ketten egymással.

 ~~~♥♥♥~~~