Néha az őrületbe kergetnek (akik hétvégén nálunk jártak, tán el sem hiszik:D), de mindig eljön az a pillanat, amikor minden feledésbe merül és rájövök, minden idegeskedés haszontalan és felesleges.
~~~♥♥♥~~~
Itt kapcsolódnék abba a játékba, amire még Mammka hívott. Meséljek Istennel való kapcsolatomról. Nem lesz könnyű, mert sosem gondolkodtam el ezen, egyszerűen csak jött.
-Elég sajátságos a kapcsolatunk, mondhatni rendhagyó.
-Hiszem Őt, de ez személyes és bensőséges kapcsolat, nem tartozik másra. Nem hirdetem "fennen, hangos szóval".
-Gyakorlatias ember lévén nem fohászkodni kezdek, ha baj van, inkább cselekszem, de sosem felejtek el hálát mondani.
-Nem vagyok elvakult, buzgó imádkozó, inkább úgy jellemezném, megtaláltam azt az utat, amit Isten vezérel, de mégis hétköznapi, ha úgy tetszik világi.
-A katolikus egyház szerint megkereszteltek, voltam elsőáldozó, bérmálkoztam is, de ez az egész akkor vált igazán fontossá, amikor a férjemet megismertem.
-És itt kezdődik az, amiről én azt gondolom, igazán fontos e tekintetben: utamba sodorta azt az embert, akiért sosem lehetek elég hálás.
-És amikor a reggeli ébresztésnél ölelésre tárják a karjukat és nem mennek el itthonról anélkül, hogy ne adnának áldást és este nem fekszenek le ima és áldás nélkül és amikor a kicsiny gyermek is kapirgálja elalvás előtt a homlokom és azt mondja szeretlek és átölel...
...nekem ez Isten.
~~~♥♥♥~~~
Szép a hited! Megkönnyeztem!!
VálaszTörlésKöszönöm.
VálaszTörlés