2010. július 1., csütörtök

Szomszédok

~~~♥♥♥~~~

Tegnap megismerkedtünk velük.
Ma már ürítik ki a lakást.
Dobálják ki a holmikat.
Nekik csak egy öreg néni, aki rengeteg holmit felhalmozott és meg kell szabadulni tőle.
Nekem azonban egy kedves, idős néni, aki ragaszkodott az emlékeihez.
Ők fiatalok és tettrekészek.
Ami persze jó.
Örülök is neki.
De mégis.
Nagyon szorít valami itt belül.
Mert valami végérvényesen megszűnik.
És potyognak a könnyeim.
Újra.


~~~♥♥♥~~~

3 megjegyzés:

  1. A család nem vitte el a néni cuccait? Megértelek......Nagyon is...
    Vígasztalásul: gondolj arra,hogy a néni már az örök hazában pihen és örül,nem fáj semmije és nem hiányzik neki semmi,hiszen ott van neki Isten.

    VálaszTörlés
  2. En most hasonlo `lelketlen` takaritast vegzek. Ugy erzem, hogy akik elnek, azoknak ter kell es amig minden dolog a mar meghaltra emlekeztet, addig nem tudnak mozdulni. Anyukam is eleinte sirt, duhos volt aztan azt mondta, hogy koszoni, mert o nem tudta volna elkezdeni.
    Ettol meg a dolog nem jobb vagy konnyebb;-(

    VálaszTörlés
  3. Mammka! Igen, tudom én, de akkor is rossz érzés...

    Kriszta! Nagyon is át tudom érezni. Mi csak rövid ideje ismertük a nénit, mégis így éreztem. A te helyzeted egészen más.

    VálaszTörlés