2010. május 11., kedd

Szükséges rossz

~~~♥♥♥~~~

Idén már egyedül járnak haza az iskolából. Bende és Levente. Sosem együtt, mert Levinek szinte minden nap van különórája. (Szervezett magának:D) Nem lakunk messze az iskolától, kb. 500 méterre. Egy viszonylag forgalmas utcán van az iskola, de néhány hete felfestettek egy jól látható piros-fehér zebrát, tehát nem nagy "kunszt" átkelni rajta. Aztán már csak egy nagyon gyér forgalmú utcán kell átjutniuk, hogy hazaérjenek. Az egész maximum 7-8 perc.

A minap röplabda-edzés után leszakadt az ég. Sejtettem, hogy Levi nem indult el, mert nem volt nála esőkabát. Okos. De aztán amikor már 25 perce elállt az eső, gyakrabban kinéztem az ablakon, látom-e már. Először némi dühöt éreztem magamban, aztán az aggodalom morzsái is kezdtek elhullani. Egyszercsak szirénázó mentőautót hallok, ami a közelben elhal. Na több sem kellett az én anyai szívemnek (agyamnak), máris vért láttam mindenütt. Bende tanult, így rábíztam az alvó kishugát, én meg gyorsan autóba pattantam, nem bírtam volna lassan vánszorogni gyalog. Végigmegyek a szokásos úton, a legrosszabb látványt sejtve. Sehol semmi. Huh! Bemegyek az iskolába, kérdezem a portást, elment-e már a fiam. Már rég vége az edzésnek. Pánik újra indul. Pedig ha már itt vagyok, elviszem Pannit is haza. Sürgetem, elmondom, mi történt. Ő is pánikolni kezd. Beülve az autóba gyors telefon haza. "Levi, te vagy az?" ... "Hol voltál?"... "Na majd ha hazaértem, megbeszéljük!!!!"

Mire hazaértünk, itthon volt Apa is. Megbeszéltük, hogy most jött el az a pillanat, hogy elvek ide vagy oda, a gyereknek veszünk egy mobiltelefont.
Tegnap megkapta.
Persze szabályokkal együtt...



~~~♥♥♥~~~

10 megjegyzés:

  1. Mindig elcsodálkozom, mennyire párhuzamosan élünk...:) Én is mindennap szívdobogva várok és fülelek, jövőre talán nálunk is lesz telefon a zsebekben, mert ebbe az aggódásba őszülök bele... A szabályokról is írhatnál egy posztot!:)

    VálaszTörlés
  2. Eri! Naná, hogy párhuzamosan élünk, hisz nagyjából egyidősek, ugyanazok a gondjai(n)k:)

    Kati! Igen, pedig fegyelmezte magát.

    Kicsoda! Tudod, mi a vicc? Most derült ki, hogy az osztályban rajta kívül még csak 2 gyereknek nincs mobiltelefonja. Ő nem szólt volna, hogy szeretne, de nem mondom, hogy nem örült neki. Ez elsősorban az én/mi megnyugtatásunkra van:S Aminek újra mondom, nem örülök, de valamiért már nyugodtabb vagyok.

    VálaszTörlés
  3. Pont azért, mert azt gondolja, hogy így már önálló és esetleg lazábban kezeli a szabályokat. Nem csak a telefonnal kapcsolatosakat, hanem úgy általában. Nem az lebeg a szeme előtt, amit mi mondunk neki, hanem amit a társaitól lát. Persze ez mindennel így van/lesz, csak még annyira keveset tud a világról, hogy saját magának árthat.

    VálaszTörlés
  4. Akkor megiscsak ugyanott vagyunk:-) Epp a multkor gondolkodtam azon, hogy amivel mas szulok, mintegy `letudjak` a nevelest, torodest (tv, szamitogep, telefon) az nekem sokkal tobb munkat jelent. Annak ellenere, hogy engedem filmet nezni, veluk legyek es a sok hulyeseget a helyere tegyuk. A telefon is ilyen. Sokan azert adjak, hogy ezzel meg van oldva a gyerek, es en is ugy erzem, hogy pont forditva, ujabb forras, hogy meg jobban kelljen figyelni rajuk (majd szemelyesen meselek `erdekes` torteneteket).
    Az onallosag nalam is nehez kerdes. Pont mert azt lattam, liberalis neveles cimszo alatt, (foleg kint), hogy a gyerekekkel elhitettek, hogy ok dontenek dolgokban, amitol egy teljesen torz kepuk lett magukrol es a hataraikrol. De addig, amig egy gyerek a donteseiert nem tudja vallalni a kovetkezmenyeket, addig nem o dont.

    VálaszTörlés
  5. Nálunk az van, hogy hiába nagyok a lányok, buli/koncert estéjén + másnap reggel bejelentkeznek, mert én az az aggódós típus vagyok. A Legkisebb ezt nem érti, persze, nem is rációról szól... Ha tudom, hogy bejött a busz, én még mindig a lépteiket várom, 18-19 évesen is. Ha nincsenek léptek (és, mondjuk, nem szóltak előre, hogy a későbbivel jönnek), már megy is a telefon.

    Van, amelyik érti és van, amelyik nem.

    VálaszTörlés
  6. Szívemből szóltál. Ismét.
    Hm...elvek. Azok vannak. Eleinte, főleg jövőbe tekintve egész sok. Aztán jön a "most" és az ember kénytelen rádöbbenni, hogy nem minden elve reális. Egész egyszerűen azért nem, mert változik a világ. Pl. mobil, régen - nem véletlen - bunkófonnak hívták,a arcoskodás egyik kelléke volt, aztán jelkép lett és talán ma már elmondható, hogy az, ami...egy készülék, amin telefonálni lehet -többek közt. Nálunk az egyik szabály, pl. haza induláskor, hogy még az épületben ejtse meg a tájékoztatást a haza indulás tényéről, aztán el kell tegye a készüléket, nem villogni vele, kevesebbért is leütik az embert...
    A suliban mindig vagy kikapcsolva kell tartani, de minimum lenémítva.
    Anya és Apa telefonszámát fejből tudni és nem a telefonkönyvből, vész esetén más telefonjáról is tudjon érni...
    Olyan jó olvasni, hogy másoknak is vannak "anyai gondjaik", még az "ősanyáknak" is!
    (na, mielőtt még félre értesz, nálam az ősanya egyenlő az anyák anyájával! :)) )

    VálaszTörlés
  7. Zaza! Hú, ezt én is utáltam annak idején, de most már tudom, milyen volt anyuéknak:)))

    Kriza! De bizony! Csak nem ti is ide jártok????

    VálaszTörlés
  8. nem találtam email címet, úgyhogy ide írok :-)

    az anyagot, amit kérdeztél a blogomban, dáliától kaptam, egy kis maradék darabot, sajnos, kifutott vonal az IKEA-ból :-(

    nem a DB-be járunk, de a mögötte levő tornacsarnokba járok tornászni 10 éve, és feltűnt a megújult zebra :-) és barátnőm gyereke(i) jár/tak oda, már csak az ötödik, a legkisebb, másodikba.

    mi is a környéken laktunk régen, a Solt utcában, a kis híd felőli végén, azért szívem közepe a környék.

    VálaszTörlés
  9. Ugyan nem vagyok gyakorló anyuka, inkább jómagam is szinte még gyerekként a bunkofonvilágába csöppent rácsodálkozó voltam. Emlékszem talán 17 éves voltam, amikor az első mammutdobáló telefonomat megkaptam, igazából nem tudtam eldönteni, hogy ez ciki vagy menő. Ezért jobbnak láttam ha meghúzom magam vele, persze akkor már az osztály nagy részének csilli villi csinos kis kütyüje volt.
    Azt gondolom,hogy nem azon múlik egy jó nevelési elv, hogy veszünk-e nekik tv-t, számítógépet, telefont... hanem, hogy megtanítjuk-e őket helyesen, szabályok, keretek között ésszerűen használni. A Tv-nek is meg vannak a maga előnyei, a telefonnak is, csak tudni kell ezeket használni és szerintem itt kell szigorúnak és következetesnek lenni.

    VálaszTörlés
  10. bruer! Most kezdem csak megérteni azt az alapigazságot, amit oly' sokszor mondanak a nagy bölcsek: kis gyerek, kis gond, nagy gyerek, nagy gond:))))

    kriza! Annyira jó, hogy ilyen közel is vannak "ismerősök":)

    Norka! Még nem, de majd leszel gyakorló anyuka....

    VálaszTörlés