2010. április 13., kedd

Ki van rács mögött?

~~~♥♥♥~~~

Most már senki:)
Tegnap délelőtt nekiláttam és a rácsos ágyból heverőt varázsoltam.
Azt gondoltam, hogy az esténként lezajló nemakarokmégaludni és a moströgtönvegyetekki bömbölős-sikítós-enyhén idegtépős hiszti és az éjszakai szabadságravágyomkiakarokmenni sírások után itt az ideje, hogy teret adjunk a kisasszonynak. Mert ugye ez gondolatban jól működik...
Az első lemászós-sírós-ölelkezős-megnyugvós 1 óra után azt gondoltam, hogy mondjuk szerdáig (esetleg csütörtökig) adok esélyt Vercsinek és az újákónak (új ágyikónak), aztán visszacsinálom az egészet.
Aztán az esti lemászós-csibészkedős-de csendben maradós 50 perc már egész jó volt.
A ma délutáni párnacserélgetős-takargatós 36 perc pedig már egészen biztató.
Hamarosan a fáradt vagyok-megyek aludni fázis következik:))

~~~♥♥♥~~~

5 megjegyzés:

  1. :-) Én addig fekszem mellette és lógatom a szájába a cicit, amíg elelszik. Ehhez elég negyed óra, de nem tudom mi vár ránk ha egyszer ennek vége szakad...abban reménykedem, hogy addigra elég értelmes lesz és megérti hogy mindenki jobban jár ha nem hisztizik :-)

    VálaszTörlés
  2. Az én két és fél éves fiam altatása borzasztó procedúra, főleg, hogy ezt csak velem hajlandó végigcsinálni. Nos nálunk a kiságy a hálóban a franciaágy mellett. Még nem volt bátorságom áttenni ágyastul a gyerekszobába és még rács nélküli verzió sincs. Vercsi mennyi idős? Nekünk is előre kellene már lépni ebben az ügyben! mély sóhaj, ajakbiggyesztéssel.
    Nagyon ügyesek vagytok! :)

    VálaszTörlés
  3. Nekem nem csak rémlik, biztos vagyok benne!

    VálaszTörlés
  4. Az én 16 hónaposom 2 nap alatt beleszokott egy emeletes ágy aljába. Nem enyém a dicsőség, hanem az övé :-)))

    VálaszTörlés
  5. Óh, én ezt nagyon jól ismerem, nagyon jól emlékszem erre. És ez bizony, hogy pontosan így zajlik, naponta mérhető csökkenéssel. csak a szülő bírja ki, míg egyszer csak 0 perc lesz. :o))))

    VálaszTörlés