Vasárnap

~~~♥♥♥~~~
 Sokáig alszunk.
Pontosabban nem kelek hajnalban, hiszen mégiscsak vasárnap van.
Együtt reggelizünk.
Későn, ezért rohanás a misére.
Naná, hogy az utolsó pillanatban esünk be.
Mint mindig...
Mire vége a mise utáni traccspartinak is, negyed 12.
Gyorsan elpakolom a reggeli maradékát és elmosogatok, hogy legyen hol főzni.
Két hideg kávé az asztalon, behörpintem az egyiket.
Apa elmegy segíteni költözködni.
Gyerekek berogynak a számítógép elé, hisz hétvége van, ilyenkor lehet.
Van, aki tévét néz.
Én hagymát pucolok, húst darabolok.
Levi segítene a krumplipucolásban, de a kis sutám nem bírja.
Ez is rám marad.
Vercsi inni kér.
Elmosogatok.
"Mikor lesz ebéd? Éhes vagyok!"
A hús már rotyog, a leves kész.
Közben konyhakész állapotba hozok majd' 3 kg csirkemellet. (Egy vagyon volt...)
"Ehetek egy virslit?"
Apa megjön.
Már csak a krumpli hiányzik.
Kettő óra van.
Imádkozunk, eszünk.
Apa vállalja, hogy elmosogat.
Vercsit tisztába teszem, mehet aludni.
Bemegyek a nappaliba.
Bánatomban, mérgemben lerogyok a kanapéra.
Hihetetlen rendetlenség.
Hívom a nagyokat.
"Szerintetek ez normális állapot?"
Az egyik gyorsan eltesz egy könyvet, a másik gyorsan kiviszi a koszos holmit, a harmadik gyorsan összehajtogatja a pulcsiját.
Visszaülnek a számítógép elé.
"Ennyi?!?"
"Csak ez volt a miénk."
"Ja..."
Nesze neked rendrakós, takarítós program!
Nesze neked vasakarat!
Nesze neked szigor!
Egyik sem ér semmit...
Holnap rámegy a napom a hétvége utáni takarításra.
Pedig naplóborítót kéne varrnom, már várják.
Egy hónap van a kiállításig, amire beneveztem.
Nem csak a képet kellene megvarrni, hanem a  körvarrós faliképet is.
Esetleg még más is beleférhetne...
Tudom, tudom:
Ezekből nem lehet megélni.
De nekem akkor is fontos.
Úgyhogy hagyom a csudába.
Megyek varrni.
És apa kihozza nekem a kávét.

Mégiscsak varásnap van:)

~~~♥♥♥~~~