2009. november 30., hétfő

Pöttyös Vacskamatinak

~~~♥♥♥~~~

Mert az előző posthoz írt egy megjegyzést, honnan is van pöttyös bögrém.
Nos a pöttyös bögrét még Panni vette egy vásárban 3 évvel ezelőtt, mert pöttyös bögre volt a jele.
De hogy fájdítsam a szívedet, megmutatom a készletemet, ami egy vajtartóból és 6 db tányérból áll, 2 piros, 2 világoszöld, 2 sötétzöld.




Hogy honnan van? Az első a Savaria karneválról, Szombathelyről. A második (ami a képen látható) pedig a budafoki kézműves vásárról. De szerintem minden kézműves vásáron fellelhetőek ezek a termékek, mert szinte ugyanazokkal az eladókkal, vásári holmikkal találkoztam Budafokon, akikkel, amivel Szombathelyen is.

És hogy miért van első? Amit mutatni nem is tudok? Egy mókás történet, dőlj hátra és mesélem.
Azon a négy napon, amit Szombathelyen töltöttünk a nyáron, egy vendégházban volt a szállásunk, ahol a fürdőszobán és a szobán kívül nem volt semmi. Többek között konyha sem, kuka sem. 6 ember volt bezsuppolva néhány négyzetméterre, a saját holmijával (utazóágy, játékok, könyvek, korabeli jelmez), szemetével (koszos pelenka, szalámis papírok, penészes kenyér, ásványvizes palack).
A nyaralás alatt ünnepeltük a házassági évfordulónkat, kicsivel előtte a születésnapomat. A történet szempontjából ez azért fontos, mert megbeszéltük, hogy a vásárban kapom meg az ajándékomat, biztosan találok valamit. Találtam is: 6 db jópofa pöttyös tányért, egy vajtartót és egy fakanál tartót, szintén pöttyöset, potom tízezer forintért. Amikor a szállásra értünk, gyönyörködtem bennük, majd szépen gondosan visszacsomagoltam, egy szatyorban várta, hogy hazajöhessen velünk.
És itt jön képbe a sok csomag és a "kukátlanság". Történt ugyanis, hogy öszegyűlt néhány szatyornyi szemét, köztük a már említett penészes kenyér. Férjem az utolsó fordulóval le is hozta a szemetet és a zacskót, amiben a tányérok voltak, DE rátette a penészes kenyeret, mondván, amikor majd kidobja a szemetet, leveszi róla. Nem is volt ezzel baj, amíg én át nem vettem az irányítást, mert ő leállt dumálni a portással. Fogtam tehát a 3 szatyrot, ami le volt téve a földre és úgy ahogy volt kidobtam...
Másnap, amikor venném elő, keressük égre-földre. Sehol nem találjuk. És akkor megvilágosodtunk... Zokogtam, mint egy kisgyerek.
Gyors telefon a még Szombathelyen maradt ismerősöknek, aki szegény ment és áttúrta a kukát. De nem találta meg...
Így ez a mostani készlet, csak vigaszágas, de annál kedvesebb:) 

~~~♥♥♥~~~


4 megjegyzés:

  1. Én is zokogtam volna. Évek óta nézegetem a helyi vásárunkban ezeket a darabokat, teszem a célzásokat hangosan, hogy milyen jó lenne... de általában nem veszi a lapot, akinek címzem. Ha ajándékot szeretnék, magamat kell meglepnem általában. :)

    VálaszTörlés
  2. Jajj, Fércművek voltam, de valamiért a férjem krokodilja jelent meg. :(

    VálaszTörlés
  3. Úúú,Julcsi! Én is romjaimba dőltem volna....
    Nagyon kedves darabok!

    VálaszTörlés
  4. Hát, édesem, még a könnyem is kicsordult.

    Ez a három szín így együtt..! Igaz, én porcelánt szeretnék leginkább, de ez a kerámia is gyönyörű... hjaj, és az ára.. nálunk is félve kért luxusajándék lenne... lesz... :D

    VálaszTörlés