Nyár

Karcagon voltam foltvarró táborban. Kedd délutántól szombat délutánig nem láttam a gyerekeimet. Drága jó tündér nővérem (nem véletlenül hívják Tündének☺) vigyázott rájuk. És nagyon jól érezték magukat nélkülem is. Természetesen örültem neki, de a lelkem mélyén kicsit rosszul is esett☺ Mert a nagyok már nem először teszik ezt velem, de hogy Vercsi is?!☺☺☺


~~~♥♥♥~~~

És szombat este csoda történt. Aztán vasárnap reggel is. És vasárnap délben is.



Én meg itt panaszkodom, hogy kamaszodik. Tészta hü.e vagyok!☺

~~~♥♥♥~~~

♥

Felsír.
Felveszed és ő ösztönösen átölel.
Jó szorosan.
A lábával is, mint egy kismajom.
Te csak könnyezel.
Arra gondolsz, hogy mennyi csodálatos dolog van az életben.
Mégis a legnagyobb boldogság az, amikor a gyermek átöleli az édesanyját.
Azt kívánod, bárcsak örökre így maradna minden.
És még mindig ringatod, pedig már mélyen szuszog a válladon.
Aztán mégis leteszed, mert megfájdult a hátad.
Csak nézed csendben, hogyan alszik.
Maga a csoda.
Arra gondolsz, miért is vagy te olyan gyakran elégedettlen.
Hiszen ebből a csodából neked négy is jutott.
Elalszol mellette.
Együtt szuszogtok.
És álmotokban mindketten mosolyogtok.

Rendetlenség és veszély

... és megrágicsált gyümölcsök és kibelezett mécsesek...
... ha az ember egy pillanatra nem figyel:)

Bohó:)

....
Kicsit később:

Megnéztem, mit jelent tk. bohó:

bohókás. A komikumnak, a furcsának egyik fő alkotó része a bohóság. A bohóság értelmi v. erkölcsi ferdeség v. visszásság lehet, mely a józan ésszel, illetőleg a bevett szokásokkal ellenkezik. Sohasem bűnös, inkább megfér még az ártatlansággal és jószivüséggel is.

:)))

Nyaraltunk

A tervezett 10 nap helyett, csak hetet:( Sebaj, a lényeg, hogy együtt voltunk és a végére is maradt tiszta ruhánk:)

Somogybabod és a drága rokonok már 9 éve látnak vendégül minket nyaranta egy kis időre. Mint mindig, most is nagyon jól éreztük magunkat: hatalmasakat játszottunk a régi társasjátékokkal (az "ezeréves" diafilmek most kimaradtak:D), a kertben láttunk őzikét és rókát, Vercsi pedig egész nap a kertben taposott ha kellett cipőben, ha kellett mezítláb, ha kellett napsütésben, ha úgy adódott esőben (az esőbenázós játékot is ő "találta" ki). Szóval az idén is nagyon jó volt és azt hiszem, sosem fogjuk ezt tudni meghálálni a DRÁGA ROKONOKNAK!!!!

Az időnk nem volt mindig a legjobb, de nem hagytuk magunkat elkedvetleníteni. Ez az "esőbenázós" játék. Először Vercsi merészkedett ki, nem tudta mire vélni az égi zuhanyt, de nagyon élvezte. Ezen bátorodtak fel a többiek is, ugyan ők féltették a ruhájukat és inkább fürdőruhába bújtak, de az élvezeten ez mit sem változtatott.


Aztán olyan is volt, amikor a parton kapott el minket az eső. Hiába kezdtünk el időben öltözködni, látva a közeledő felhőket, mégis a nyakunkba szakadt az égi áldás. A dolgot nehezítette, hogy apa elvitte az autót, így nem volt hova behúzódnunk. De feltaláltuk magunkat:)



Aztán olyan is volt, amikor az eső után felragyogott a délutáni nap és elkarikáztunk az erdőbe. Leírhatatlan volt...


És olyan is volt, amikor a család még az igazak álmát aludta, én meg meglógtam és egyedül mentem az erdőbe. Csak tekertem, tekertem és bámultam a reggeli erdőt, miközben hallgattam a "madárzajt".


Persze azért nem panaszkodunk, hiszen alapjában véve jó volt az idő és tudtuk élvezni a Balatont és az egyéb hozadékokat.


És végül néhány kedvenc:)








A kifli bedagasztva, szennyesruha a gépben és már futni is voltam...
Az élet megy tovább...
:)))