Tavaszoltunk

Kócsújfalun a Gólyavár-portán. Ismét csodálatos napokt töltöttünk itt.

Csónakáztunk. Volt, hogy mi eveztünk, volt hogy minket vittek.


Csodálatos és zavartalan séta a tiszaörvényi ártéri erdőben, ahol senki, mondom senki nem volt rajtunk kívül.


Lovagoltunk is. Tamás a lovász, egy főnyeremény. Nem csak körbe-körbe sétáltatta Csipetet, hanem meg is dolgoztatta a rajta ülő lovasokat:) Sőt a legnagyobb már saját maga irányította a lovat.


Biciglizés közben felfedeztünk egy katicaszállót is, legalább 60-70 vendéggel. Szerintem teltház volt:)


És végül A PORTA, ahol oly sok szeretetet kaptunk embertől, állattól egyaránt.
A két vigyázónk Döme és Gréti. Döme egy játékos 1 éves, aki a végén már menekült, ha Verát meglátta, Gréti pedig egy idős hölgy, aki már ugyan reumás, de azt hiszi, hogy a vendégek csak azért érkeznek, hogy a botot eldobják és ő visszahozhassa nekik:)
Aztán a "ma" született kisbárány az anyukájával. Gyönyörűek mindketten.
Itt lakik Brikett, a 17! éves cica.
És itt van Tapsi és Puszedli a két nyuszi, akiknek mi adhattunk nevet.
És meg kell említeni a rengeteg gólyát, akik nem közvetlenül a portán laknak, de rendszeres látogatói. A falu minden második villanyoszlopán fészkel egy-egy pár.
És majd elfelejtkeztem a varangyokról és zöld(vagy piros?)hasú unkákról:)