2009. február 8., vasárnap

Gondolatok ebédfőzés közben

Úgy adódott, hogy Panni megint a nagyiéknál maradt, élvezi, hogy ő lehet a kiskirály(lány) és csak őt kényeztetik:)
A fúbrigád csak késő délután ér haza.
Vercsi pedig alszik egy kiadós séta után a gyönyörű napsütésben.
Így nem baj, ha csak délben kezdem el az ebédet főzni...

Hámozom a zöldséget és közben Palya Beát hallgatok.
Kelbimbó levest készítek. Receptet ne kérdezzetek, fogalmam sincs, hogy létezik-e ilyen:) Nagyon szeretem a kelbimbót, de csak én és senki más a családból. Pénteken megláttam a piacon és már tudtam, hogy leves lesz belőle.
Egyszer a házasságunk elején, készítettem rakott kelbimbót. Mondanom sem kell, nem volt túl nagy sikere. Szerencsére azért válóok nem volt:)

A kelbimbóról eszembe jutott, hogy nagymamám mindig húslevest készített vasárnaponként. Olyat, ami tele volt mindenfélével: sárga és fehérrépa az ugye alap, de volt benne krumpli, kelkáposzta, máj, házi cérnametélt, na és kelbimbó is:) De mindig csak kevés, amiért én nagyon szomorú voltam, mert felőlem a többit ki is hagyhatták volna belőle.

Erről eszembe jutott, hogy végülis jó is lehet ilyen hétvége... Mondjuk az időérzékemet teljesen elvesztettem, hiszen nincs kit hazavárni és aludni is valamikor éjnek-évadján feküdtem le. De! Éppen azért, mert nincs kit hazavárni, nem baj, ha nem készül el időben az ebéd... nem kell pikk-pakkra rendbe rakni a lakást... nem kell a topon lenni... Így maradt idő hímezgetésre, horgolásra, varrogatásra, a blogom rendezgetésére:) Azt nézel a televízióban, amit akarsz, olyan zenét hallgatsz, amilyet akarsz, akkor öltözöl át pizsamából, amikor akarsz:)

A zenéről pedig eszembe jutott Bea, azaz Beáról jutott eszembe Palya Bea... És Erdély... és hogy milyen jó is ez a naplóírás. Lehet, hogy amiket írok, talán unalmasnak találják, talán érdekesnek, talán kedvesnek, talán bolondosnak, talán nevetségesnek, de nekem most ez a világ. Ha nem lenne, nagyon sok mindenki kimaradna az életemből, akikre pedig kíváncsi vagyok és ha nem blogolnék, azt sem tudnám, hogy a világon vannak.
Itt is elmesélem, hogy miért gondolkodtam ezen.
A fiúk egész héten a székely himnuszt énekelték fennhangon. Nekem is ott van a fülemben és Vercsinek is ezt énekeltem:) Ezt dudorásztam akkor is, amikor elkezdtem a főzést... erről eszembe jutott BodzaBea, hogy mennyire szereti Erdélyt... és Palya Beát is nagyon szereti... és így került a lejátszóba nálam is Palya Bea:)
Hihetetlen, nem? Néhány hete még azt sem tudtam, ki ő. Most meg már ilyeneket is tudok róla:)

Erről viszont eszembe jutott, rólam mit gondolhatnak mások, akik a naplóírás óta "ismertek" meg?! Hű inkább nem is gondolok bele...:)
Nehogy elkezdjetek megjegyzéseket írni!!! Nem akarok szembesülni az igazsággal!!!:)

...és még sorolhatnám az ezernyi gondolatomat... de a leves megfőtt, Vercsi pedig felébredt:)

4 megjegyzés:

  1. én is szeretem a nyugis hétvégéket!Nekünk minden második halkabb ugye alapból, ki is használjuk :-)
    De egyedül - vagy jóval kevesebben - lenni nagyon jól tud ám esni!éljen a csillagásztábor!

    VálaszTörlés
  2. egy apró megjegyzés:nem unalmas! Sőt, mivel én nem vagyok része egy ilyen típusú családnak, ezért érdekes minden mondata.
    Az egyedül töltött nyugis napok pedig nem léteznek számomra.
    Nekem a blogod olyan mintha egy másik világot látnék:)Nagyon szép és értékes világot.

    VálaszTörlés
  3. Violini! Így van, éljen! Bár ma már egy kis lelkiismeretfurdalásom van, hogy így ellustálkodtam a hétvégét...

    Bejja! Nagyon jólesik, hogy ezt mondod:) Már akkor jólesett, amikor a blogodon is láttam:)

    VálaszTörlés
  4. Julcsi!
    Most akkor szabad írni megjegyzést? Én nagyon örülök, hogy megismerhettelek, csuda kedves, energia bombát ismertem meg személyedben, akinek baromi nagy lelke van és gyönyörű, nagy családja!! Biztos neked is vannak problémáid, de sokan szívesen lennének a helyedben... és ez szerintem magáért beszél!
    Más! A lányom olyan szintem nem szereti a kelbimbót, amit magam sem akartam elhinni. Na, gondoltam, jól beviszem a zöld erdőbe. Ez már vagy 6 éve volt... Köretnek csináltam meg titokban, nem is látta mi készül. Megfőztem, apróra felvágtam, hagymát dinszteltem, rá apró bacon szalonnát pirítottam, erre rádobtam az apróra vágott kelbimbót, fűszereztem. Isteni lett, na!!! Vacsi... Dorka kérdezi: Mi ez?
    Mondtuk neki, finom lesz, egyél!
    -Na jó, de mi ez?
    -Köret.
    -De mi ez a zöld benne?
    -Zöldike.
    -Mi az a zöldike?
    -Egy zöldség, finom, egyél szépen.
    -Anya, nekem ez nem ízlik. Akkor én most már két zöldséget nem szeretek. A kelbimbót és ezt a zöldikét.

    Mi azt hittük, hogy beesünk az asztal alá, de nem akartuk kinevetni. De többet nem erőltettem a kelbimbó project-et... :)
    Bocsi, hogy ilyen hosszú voltam!
    Szép napot!!

    VálaszTörlés