2009. január 28., szerda

Kamaszodik?

Leventéről eddig kevés szó esett. Nem azért, mert kevésbé lenne fontos, csak ő egy csendes, visszahúzódó szelíd kölyök. Már nincsenek édes kis beszólásai, már nem az az édes kisfiú, akinek születését az egyébként mindig komoly és tartózkodó nagypapa is megkönnyezte:)
Ez tegnap tudatosult bennem igazán, de kezdem az elején...

Már két hete kezdődött. Szinte alig láttam azon a héten. Hétfőn nem volt programja, de egész délután csak könyvet láttam az arca helyett. Kedden úszás. Szerdán teniszen volt és kisírták, hogy utána mindhárman a Nagyiéknál alhassanak. Csütörtökön csillagászat, ami egyébként is 7-ig tart, és utána még hazaviszik a szomszéd kisfiút is. Péntek mindig a Nagyiék napja, ott vannak egész délután, rendszerint ott is alszanak. Nem történt ez másként most sem. Szombatra Verocska belázasodott, egész hétvégén nem tudtam vele kimozdulni. Ők viszont igen, tehát megint nem voltak itthon. Aztán az új héttel minden kezdődött előről...
Egész héten próbáltam Levivel "kapcsolatot" teremteni, de mindhiába. Sőt! Ha el is kezdett mesélni valamit és én visszakérdeztem, a válasz annyi volt "Kit érdekel!"... Elmagyaráztam ugyan, hogy ez bizony nem így működik, de valószínű, magában újra ezt gondolta, mert a dolog azóta rendszeresen megismétlődik. Mostanra kétszer átgondolom minden szavamat, nehogy ezt a választ kapjam és inkább kihasználom, amikor szemmel láthatóan jó napja van:)
Tegnap hatolt el a tudatomig, hogy ő már nem kiskamasz (amivel eddig illettük ezeket az édes kis allűrjeit), hanem bizony már a kamaszkor küszöbét készül átlépni. Eme beszélgetés zajlott le közöttünk:
Farsangra készül az iskola és az alsósok ilyenkor még beöltöz(het)nek. Bende még lelkesen készül, bár fogalma sincs minek szeretne öltözni és tavaly még Levi is beöltözött, de idén már másképp fest a dolog.
A: Nem szeretnél Fáraónak beöltözni? Panni Leopádrának (Kleopátra:D) öltözik. (Mély hallgatás...) Szerintem te lehetnél a fáraó egy másik osztálytársad pedig Kleopátra.
L: Ááá, nem jó ötlet.
A: Miért?
L: Ez a beöltözés inkább csak kicsiknek való, mint a Mikulás...

Mindez egy alig múlt 10 éves szájából...

És akkor rájöttem, hogy eljött az én retteget időszakom kora. Már amikor kicsik voltak is, mindig attól féltem, mi lesz, ha majd kamaszodnak?! Ha "nagyon" rosszak voltak, mindig azzal nyugtattam magam, néhány év múlva rosszabb lesz: ki sem növi még az egyik, máris benne van a másik, aztán a harmadik...

Egyetlen jó hozadéka van a dolognak, hogy a csendes, visszahúzódó gyermekem kinyílt. Önként, semmiféle rábeszélés nélkül jelentkezett énekkarra és teniszre. Szívesen hív barátokat és már nem csak a saját osztálytársai a barátai.
Igaz a mondás, miszerint minden rosszban van valami jó is:)

2 megjegyzés:

  1. A fiad pont úgy viselkedik ahogy kell,nálunk ugyanez volt a helyzet a nagylánnyal, Ő most 16, a kicsi 13 vele mondjuk soha semmi ilyen típusú probléma nem merült fel. De valóban a neheze most jön...vértezd fel magad, sok-sok türelemmel.Sok sikert:)

    VálaszTörlés
  2. Jaj már előre félek én is pedig nagyfiam még csak három éves múlt. Idén kezdi az ovit.

    VálaszTörlés