Elment a gyermek élete második egyhetes táborába. Az első kötelező volt, ily módon kihagyhatatlan, de legalább rájött, hogy rajtunk kívül is van élet és önállónak lenni sem olyan rossz, sőt! és erre a második, önkéntes táborra már örömmel mondott igent. Szóval nem egy rutinos fiatalember ilyen téren, de mi sem vagyunk rutinos szülők ilyen téren.
Fog enni rendesen, mi lesz ha nem kedvére való lesz a kaja? (Szörnyen válogatós.)
El fogja bírni azt a hatalmas táskát? (Nagyon vékony.)
Össze fogja tudni hajtani a hálózsákot? (Kicsi tartó, nagy hálózsák.)
Elég lesz a meleg ruha? (Hűvös időt mondanak.)
Vajon bele fog esni a vízbe? (Kajakozás a Velencei-tavon.)
Mi lesz, ha leejti a fényképezőgépet? (Nem béna ám.)
Ezernyi aggódó gondolat. Tegnap este már idegbajosak voltunk mindannyian és egymást kérdezgettük, mindent beraktunk-e. Tisztára szeleburdi család:)
És hétfőn Panni utazik el. De ő legalább belevalóbb, bevállalósabb és nem válogatós. Bár azt már megkérdezte, mi lesz, ha borsófőzelék lesz az ebéd, mert azt ő ki nem állhatja. Hát, kislányom, akkor éhes maradsz.
