Szerelmesek

Ezek vagyunk mi (apa és anya), Panni rajzán. Ehhez nincs hozzáfűzni valóm:)))))

Segítség

Amikor az ember kidől, de úgy, hogy fel sem bír kelni és a láztól félrebeszél, akkor jön rá, milyen nagy segítsége is az a "sokat szidott" kamasz. Mert nem csak fél percenként kérdezi meg, hogy hozzon-e valamit, de virslit főz és megebédelteti a kishugát és az öccsét is két napon keresztül.

Nekem meg a szívem szakad meg, hogy két napja nem ettek rendes főtt kaját, úgyhogy ma valahogy összehozok egy ünnepi ebédet. 

Ha épségben hazaérek a fogorvostól és nem tévelyedek el, magamról mit sem tudva, mint tegnap az orvostól hazafelé jövet, ahová Veronika kísért el. Még szerencse, hogy okos kislány és végig mellettem maradt, nem kóricált el, mondjuk az úttestre, az autók közé.

Tanulság: egy anya ne legyen beteg, csak ha már felnőttek a gyerekei.

Olyan torta volt, de olyan

Hogy csak na! Nem szeretem a bolti tortát, ezért mindig, minden szülinapra magam sütöm a tortákat. Leginkább nem sikerül, de azért jó szívvel megeszi mindenki:)

De ez most! Csudajó volt. Mondom ezt így nagy szerényen.

(Recept Mónié, akit nagyon kedvelek.)

És a hatás sem maradt el, mégha ez nem is feltétlenül nekem szól:)

Idekívánkozik ez a bizonyosság is, miszerint az élet ismétli önmagát.

 Ez meg egyszerűen remek. Látszik rajt' minden, ami a tegnapi napból lényeges: buli, pia, ajándék, jókedv:)

Ezt is, azt is

Kicsi Panka nem csak néptáncolt, hanem jazz-balettozik is.

Nem csak kisszínpadon, kis közönség előtt...

...hanem nagyszínpadon, nagy közönség előtt is.

És ha azt mondom, hogy egy cseppet sem volt lámpalázas, akkor egy cseppet sem hazudok:)

11

Az a bömbölő kis csomag, akinek a hisztijével nem tudtam mit kezdeni annak idején, ma már egy jóravaló, becsületes, önérzetes 11 éves kiskamasz, akivel néha még mindig nem tudok mit kezdeni:)

Isten éltessen, drága!

Beárnyékolt gyerekszáj

...vagy hívhatunk mentőt is és azok adnak rá melléköltönyt. (kényszerzubbonyt:D)

(Olyan dolgokról beszélgettünk, amik sajnos megtörténnek és amiről -bár nem vagyok egy ijedős ember- sajnos beszélnünk kell, ebben a mai romlott, beteges világban. Főleg most, hogy önállósodnak, okosnak képzelik magukat, mindentudónak. És az sem számít, hogy nagyon jól tudja mit jelent (pl. zsidózás), mégis megy a többi után, mert ez sikk és ciki, ha kimarad. Persze nem tudom, hogy jól tettem-e, hogy bennük is elültettem a félelem csíráját, de már vissza úgysem csinálhatom. 

A kellékmellény egyébként akkor került szóba, amikor arról beszélgettünk, hogyha ilyesmit látnak, hallanak, akkor mit is kell tenni. Ez is egy megoldás Bende szerint és mivel innentől kezdve már nem lehetett kibírni nevetés nélkül, talán nem is tűnt olyan szörnyűnek a dolog, inkább csak olyannak, aminek nem szabadna megtörténnie és amire figyelni kell. Legalábbis ezzel nyugtatom magam.)

Apró örömök

Már el is felejtettem, milyen jó érzés, amikor a gyermek este nem hajlandó pelenkát venni és reggel szárazon ébred. Büszkeség a köbön, hisz nemrég még azon aggódtam, hogy pelenkában fog érettségizni is.

Milyen jó, hogy újra van egy picikém:)