Szól a telefon.
Felveszem.
-Jó napot kívánok! Én xy vagyok és egy felmérést készítek a S.I. számára. Ön 20 és 30 vagy 40 és 50 év közötti?
-Nem, 35 éves vagyok.
-Ó, az pont nem jó. Nem szeretne fiatalodni 5 évet?
-Hát, ha ezzel önnek segíthetek, szívesen.
-Nagyon köszönöm! A telefonálási szokásokról készítünk felmérést, ami ha engem ellenőriznek, akkor negyed órába telt, de igazából elég lesz 3 perc is. Rendben lesz így?
-Persze.
-A kérdéseket csak nagy vonalakban teszem fel, de ha kérdezik, akkor minden kérdésre válaszolt, jó?
-Oké.
-Először is a születési éve. Hányban is született igazából?
-1975.
-Akkor beírjuk, hogy mondjuk 1985-ben született és ezt könnyű lesz megjegyezni. (:D)
-Jó.
-És a nevét, ha megmondaná. Nem kell az igazit, csak hogy legyen egy név is.
-(megmondtam a sajátomat)
És itt jöttek a mindenféle igaz kérdések, amire én igazakat válaszoltam.
Csak egy közülük.
-Hányan élnek egy háztartásban?
-Hatan.
-Ebből hány kiskorú?
-Négy.
-Ez azt jelenti, hogy négy gyermeke van? Hú, gratulálok! (Itt jött egy kis hebegés-habogás, mint aki nem jut szóhoz:D)
-Van olyan 6(!) és 18 év közötti az ön háztartásában, akinek van mobiltelefonja?
-Igen, a legnagyobb gyerekemnek, aki 12 éves.
-Jó, akkor ezt beírom, de azt nem írom, hogy a gyermeke.
Más kompromittáló, hazugságra bujtó kérdés nem volt, ám a végén:
-Nagyon szépen köszönöm, hogy ilyen kedves volt! Még egy utolsó kérés, bár tudom, hogy eddig is sokat kértem, de ha engem ellenőriznek, akkor kérem mondja azt, hogy az utcán szólítottam meg és nem telefonon hívtam!
Eddig sem figyeltem oda a statisztikákra, nem láttam értelmét és nem értettem, hogy van az, hogy valaki ezekre alapoz állításokat, megfigyeléseket. De a mai hazugságom egy kedves hangú, udvarias (talán egy kicsit elkeseredett) hölgy kedvéért, teljesen meggyőzött ebbéli igazságomról. Pláne ha egy felmérésekkel foglalkozó cég a saját kérdezőit is ellenőrzi. Mondjuk ezek után van is miért.
Viszont szereztek nekem néhány kellemes percet:)
